Felnézek a netre,
És mindenhol idézetek,
Nincs tán szókincsetek,
Hogy mindig csak idézgettek ?
Mindenki nyafog, hogy nehéz a sorsa,
Persze már mindenki idézetben tolja.
Mindenhol nehéz sorsok, idézetben írva,
Persze senki nem tudja ezeket ki írja.
Rákeres, kimásol, kitesz és belájkol,
Képet is posztol a pofáján a mázról.
Hiszitek-e vagy sem, ha fognánk és leszednénk-
Az arcukról a sminket mi is megijednénk.
Kiteszi, hogy szar kedve van, kiteszi, ha nincs,
Kiteszi, hogy épp mit evett és, hogy mije nincs.
Tükörbe áll, szelfit csinál, élete az nincs,
De képe fent az instagramon, olyan mint a kincs.
Ne, hogy azt hidd, nem jó szándék,
Csak azt mondtam éppen,
El kéne rejteni mind a tenger legmélyére.
A körforgás még nem állt meg,
Másol, illeszt, posztol,
Bűzlik már az egész facebook minden ilyen poszttól.
Persze nem baj... Mi van veletek ?
Ti sírtok én meg nevetek,
Hogy amíg én beszélgetek,
Ti mindent csak idézgettek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése