Alkotás

Egy gondolat, egy hirtelen jött, egyszerű gondolat indítja útjára, és a tehetség söpri el lavinaként a sikert. Egy gondolat, mi sok mindent megváltoztathat. Egy, melyből novella, könyv, festmény, szobor, zene készíthető. Műalkotás, egytől egyik mind értékes mondanivalót tár elénk. Az én alkotásaim így látnak napvilágot:
Egy halk, ismerős dallam, egy deja vu érzés, egy a semmiből jött gondolat. Egyik gondolat vonja magával a másodikat, majd a harmadikat és még ki tudja mennyit. A sok gondolat kergetőzik a fejemben és lassan kissé összerendeződik. A kósza gondolataim addig nem hagynak nyugodni amíg ki nem írom őket magamból így hát az internetbe merülök egy időre. Kósza gondolataim rendbe szedem, élvezem az éber álmodozást. Elmerülök a gondolataim tengerében és hagyom, hogy az ár magával sodorjon. Minden egyes gondolat egy-egy hullámként simogatja az arcomat. Minden szó, minden betű sokat jelent. Fekete körmeim kopognak a billentyűkön, miközben bőszen írom a soraimat. Pár kósza dallam a fülembe mászik, ezzel inspirálva engem a továbbiakra. Élvezem ahogyan elveszek a saját elképzelt világomban. Egy pillanatra mindenről megfeledkezek. Csak én vagyok és a billentyűk, teljes szinkronban. A körmöm néha kissé hangosabban koppan a billentyűn ezzel fél pillanatra kirángatva engem a álomvilágból. Ez határozottan nem tetszik! Azonnal visszatérek a gondolataimhoz és már meg is feledkeztem a való világ bajairól, megint csak én vagyok a gondolataimmal. Kergetőzök a gondolataimmal, míg próbálom elkapni őket, hogy el ne szaladjanak míg én le próbálom írni őket, ezért egyre gyorsabban és gyorsabban kezdem gépelni a sorokat. Minden mondattal egyre jobban belemerülök az írásba és úgy érzem képtelenség abbahagyni. Ez az én függőségem, ezt nem veheti el tőlem senki. A billentyűk egyre halkabbak. Egyre kevesebb szavam maradt, érzem, hogy vissza kell térnem a valóságba bármennyire is fáj... Lassan begépelem az utolsó soraimat és elégedetten vizslatom alkotásomat a képernyőn. Talán lehetne művészibb, mesteribb, érettebb, de jobb nem, hiszen szívem-lelkem beleadtam. Büszkeségem megosztom a világgal, hogy mindenki láthassa, hogy lássák amit én alkottam, hogy ösztönözzem őket az alkotásra.